2011. június 1-én, a sorozat záróvetítésekor készített fotók:
A Chemical Singers, az MTA Kémiai Kutatóközpont kémikus énekesei a Liszt Ferenc 2011. emlékév alkalmából Liszt: Pater noster egyházi kórusművét adták elő a filmvetítés előtt. A kép jobb szélén: May Zoltán, a kórus vezetője.
Bozó Péter, az MTA Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa, a Szerelmi álmok című film szakértője, Liszt Ferenc kutató
A sorozatunk záró filmjeként - rendhagyó módon - egy játékfilmet vetítünk 2011. június 1-én, szerdán 17.30-kor. Heinz Hille 1935-ben készült, Liszt Ferenc életéről szóló Szerelmi álmok című alkotásával találkozhatnak az érdeklődők.
Duday Mária grófnő báró Eötvös Péter menyasszonya. De amikor találkozik Liszt Ferenccel, házasság helyett inkább Weimarba megy, hogy tanítványa lehessen. Ott hamarosan beleszeret Liszt kedvenc tanítványába, Franz Wendlandba. A féltékeny báró nem képes elviselni menyasszonya elvesztését, és párbajra hívja ki az ifjú zongoristát.
A vetítés után beszélgetés Bozó Péterrel, az MTA Zenetudományi Intézet kutatójával Liszt Ferenc életútjáról.
2011. június 1. szerda, 17.30
Szerelmi álmok 91 perc (rendezte: Heinz Hille)
Helyszín:
MTA Kémiai Kutatóközpont
1025 Budapest, Pusztaszeri út 59-67.
4. épület 2. emeleti tanácsterem
(A 91-es és 291-es busz Cimbalom u. / Pusztaszeri út megállónál.)A rendezvény ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A május 27-i vetítésünk (Abu Ramla, a Homok Atyja) utáni beszélgetés témája Almásy László Afrika-kutatása volt.
Tóth-Szöllős András, a film rendezője
Kasza József, Almásy-kutató
2011. május 25-én Almásy gróf Afrika-kutatásának nyomdokaiba invitáljuk Önöket. 17.30 órai kezdettel vetítjük Tóth-Szöllős András: Abu Ramla című, 2001-ben készült filmjét.
Almásy László neve ismerősen cseng a világ legtöbb országában. Az 1997-ben több Oscar díjat szerző "Az angol beteg" (The English Patient) játékfilm segített ugyan ebben, de a neves magyar sivatagkutatóról valótlan képet adott. Hősünk soha nem volt sivatagi bonviván. Érdemes tehát a film és a beszélgetés segítségével megtudni, milyen ember volt valójában Almásy, mi foglalkoztatta és hogyan tevékenykedett a háborúban.
"A grófi családból származó Almásy László (Ede), először 1926-ban járt Egyiptomban Eszterházy Antal társaságában, és egy Steyr autóval egészen Khartumig elutazott, majd 1929-ben Széchenyi Zsigmonddal vadászott együtt a Libiai sivatagban, fedezte fel 1932-ben a mesés Zarzura oázist Sir Robert Clayton, Commander Penderel és Patrick Claytonnal közös expedícióján. A gépkocsikkal és Robert Clayton sportrepülőgépével, a "Gypsy Moth"-szal keltek útra. A következő évben többször is visszatért a Gilf Kebir fennsíkhoz, és bejutott a Wadi Talh-ba (Akáciák Völgye).
Az expedíciók során találta meg Almásy László a fennsík lábánál a Wadi Szurát (Képek Völgye), számos őskori sziklarajzával és festményével, közöttük az "Úszók barlangjával" mely bizonyítja, hogy néhány ezer évvel ezelőtt ezen a területen még tavak is voltak. A barlangok képeinak nagy része a hajdan itt élt flórát és faunát ábrázolja. A vadállatok mellett szarvasmarhák is nagy számban láthatók rajtuk, jelezve a neolitikus kor egyik fő tevékenységét,a pásztorkodást. A következő évben még háromszor tért vissza. Egyik alkalommal Kádár László geográfus is az expedíció tagja volt, aki a sivatagi formációk kialakulásával kapcsolatban jutott fontos eredményekre. Az expedíció által fölfedezett, a Gilf Kebir platójáról leszakadt látványos, 637 m magas tanúhegyet vezetőjük tiszteletére Almásy-hegynek (Dzsebel Almásy, Jabal Almásy) nevezték el.
Almássy László 1934-ben és 1935-ben is visszatért a líbiai sivatagba." - részlet Almásy László munkásságáról a Magyar Egyiptomi Baráti Társaság honlapján.
A film után beszélgetés Almásy kutatásairól, melynek résztvevői:
Kubassek János geográfus, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója,
Kasza József Almásy-kutató, és
Tóth-Szöllős András, a film rendezője.
2011. május 25. szerda, 17.30
Abu Ramla, a Homok Atyja 52 perc (rendezte: Tóth-Szöllős András)
Helyszín:
MTA Kémiai Kutatóközpont
1025 Budapest, Pusztaszeri út 59-67.
4. épület 2. emeleti tanácsterem
(A 91-es és 291-es busz Cimbalom u. / Pusztaszeri út megállónál.)A rendezvény ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A múltheti (05.18-i), Barlang című filmvetítésünkön készült képek:
Szederkényi Júlia, a film rendezője
Havas Gábor szociológus
2011. május 18-án, szerdán Szederkényi Júlia: Barlang című filmjével találkozhatnak az érdeklődők.
Figyelmi gyakorlatok 2009-ben, Európa közepén, Északkelet-Magyarországon. Szederkényi Júlia filmje a romák mindennapi életébe nyújt betekintést nem mindennapi, kevésbé megszokott módon.
Részlet Zalán Vince Film-mikrokozmosz című írásából (Filmvilág, 2011/01):
"Cigánygyereknek lenni Vakkelet-Magyarországon, Európa közepén.
A Filmszemlén bemutatott, azóta idehaza több alkalommal vetített, s októberben a neves jihlavai nemzetközi dokumentumfilmes találkozó versenyprogramjában bemutatott Barlang, Szederkényi Juli rendezése, jelentősen eltér a dokumentumfilm hazai és (amennyire én ismerhetem) nemzetközi tendenciáitól és egyúttal egy tudatos filmalkotó magatartás bizonyítékát ajánlja nekünk. Ha annyit mondanánk a filmről, hogy a cigánygyerekek nehéz sorsát mutatja be hazánkban, vagy ahogy címében olvashatjuk: „Vakkelet-Magyarországon, Európa közepén”, akkor jószerivel nem mondtunk volna róla semmit, talán csak amúgy bulvárosan megjelöljük vele a film témáját, (amely témával egyébként a magyar dokumentumfilmesek sűrűn foglalkoznak, Kőszegi Edittől Litauszki Jánosig, Gulyás Jánostól Szobolits Béláig, és sokáig sorolhatnám még a rendezők neveit). A Barlang ugyanis nem egy jól begyakorolt szerkezettel elkészített, leíró jellegű, társadalomkritikai film, amelyben megmutatják nekünk a cigánygyerekek sanyarú helyzetét a mindennapokban, esetleg el is beszélgetnek velük, talán még utalás is történik a felelősökre, de a többségi társadalom nemtörődömségére mindenképp. Nem. Szederkényi filmje ugyanis – miközben magában foglalja e filmek erényeit is – minőségileg különbözik ezektől az egyébként hasznos filmektől. Hogy miben rejlik ez a minőségi különbség? Magyarázatomhoz segítségül hívom Szederkényi egy korábbi filmjét, a Weöres Sándor verse nyomán forgatott Bóbitát. Ebben a filmben, amelynek rendezői megformálásában egyszerre fedezhetjük föl a húszas évek avantgárdjának örökösét, s szoros, költői rokonságát Huszárik Zoltán Capricciójával, a vers-szöveg csupán csak része a filmes alapanyagnak. Mint ahogy fontos eleme a tarka gyermekraj játéka, a sajátjukként megélt játék. Meg persze „szereplője” a táj is, a természet, mely otthona a gyermeki létezésnek. Szederkényi jól átgondolt, mégis kiszámíthatatlannak tetsző asszociációs vágásaival, képillesztéseivel a természet olyan régióiba csábít bennünket, amelyre nem is számítottunk: a születés és a halál, az összetartozás, az egyesülés és elválás szakadatlan körforgásába. Ugyanakkor mindvégig a gyermekek nyelvén szól hozzánk: egynek, egységesnek tekintve a világot, amelyben a létezés, a létezés öröme a legfőbb jó. Ez a meggyőződés árad a filmből, ez a sugallata. Nos, akár a Bóbitában, a Barlangban is – amelynek, felteszem, nem véletlenül, ugyancsak gyermekek a „főszereplői”! –különös lét-állapot fogalmazódik meg, jóllehet a rendezés ebben a filmben más úton, másféle eszközökkel jut el idáig. A Barlang rendezőnője időben visszaereszkedik a dokumentumfilm objektivitásra törekvő korszakához. Meggondolatlanul azt is mondhatnám: Szederkényi éppúgy, mint annak idején Warhol, egy helyre elhelyezte a kamerát, s aztán hagyta automatikusan működni. A különbség csak annyi, hogy nem egy amerikai nagyvárosban tette ezt, hanem egy BAZ-megyei falu szobaszegletében. Kinek, milyen kártyát oszt a sors. A gesztus nagyon hasonlónak látszik. Meg talán az objektivitás kinyilvánítására tett szándék. Mert végül milyen is Szederkényi Juli kamerája? Követi az eseményeket? Nyilvánvalóan nem. Meglesi a történéseket? Nyilvánvalóan nem. Jelenléte ugyanakkor kétségbevonhatatlan. Időnként el-elmozdul, ritkábban fordul is egy keveset. Jelenléte nem irritáló. Tárgyias, („objektív”?) viszonyban van környezetével. Nem tesz se pozitív, se negatív előjelű mozdulatot. Rögzít. Mindent. Kíméletlenül. Tudja a dolgát. Vár. Vár türelemmel. Vár és vár. Vetetlen ágyon, egymásba gubancolódott lepedők és paplanok halmai közt egy gyermek kiskutyával játszadozik, gondtalanul és cél nélkül, anélkül, hogy a jelenetnek „kifutását” tapasztalnánk, és így tovább, a példák sokaságát a végtelenségig sorolhatnánk. S ami nagyon fontos: nem tesz ki hangsúlyokat. Mindent egyenrangúnak tekint. Kölcsönvéve Mészöly Miklós A „tettenérés” dialektikája című tanulmányának egyik megállapítását: a kamera: „a vant hitelesíti az epikussal szemben” . S ez Szederkényi Juli filmjének egyik legértékesebb mozzanata s ez ad egyben rangot szellemi minőségének. Mert ennek következménye, hogy filmjében nem egyszerűen a valóság mutatkozik meg, hanem maga a lét, pontosabban: ahogyan a lét folyamatában létezik Ami a különböző szekvenciákban elénk tárul, az nemcsak konkrétum, az maga az egzisztencia. Ezért van, hogy a Barlang sokkal, de sokkal több, mint szociológia, több mint társadalomkritika, jóllehet mindkettőt magában rejti. Más nézőpontból s kicsit másképpen fogalmazva: „A nem irányított, folyamatos kép – írja tanulmányában Mészöly –, a történő valóság puszta látványa semlegesíti az időt”. Vajon nem ez történik a Barlangban? S ez a semlegesítő hatás mily hihetetlen egyszerűséggel talál társra a kamera tanúsította tartós figyelemmel, amely megsemmisíti az időhatárokat. Talán profán itt a hivatkozás: Pilinszky egy helyütt azt írja, hogy a szerelem nem más, mint a belső figyelem tartóssá válása. Ehhez hasonló belső figyelem jellemzi Szederkényi kameráját, melynek mozdíthatatlanságból származó ereje mutatja meg az emberi lét mibenlétét egy borsodi cigánysoron."
A teljes cikket itt olvashatják.
A film a 2010. évi Magyar Filmszemle dokumentumfilmes kategória elismerő oklevelében részesült.
A film utáni beszélgetés vendégei:
Szederkényi Júlia rendező,
Havas Gábor szociológus
2011. május 18. szerda, 17.30
Barlang, 80 perc (rendezte Szederkényi Júlia)
Helyszín:
MTA Kémiai Kutatóközpont
1025 Budapest, Pusztaszeri út 59-67.
4. épület 2. emeleti tanácsterem
(A 91-es és 291-es busz Cimbalom u. / Pusztaszeri út megállónál.)A rendezvény ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A 2011. május 11-i vetítésünk (Tari János: A fába szorult lélek) utáni beszélgetés során készült képek:
Tari János, a Magyar Néprajzi Múzeum főmuzeológusa, a film rendezője
Szacsvay Éva néprajzkutató, a film szakértője
2011. május 4-én, az Egy világfi Szegeden című film vetítése után készült képek:
Sári Zsuzsa, a film rendezője
Venetianer Pál, az MTA rendes tagja
Szellemidézés és asztaltáncoltatás. Többek között ezekkel az izgalmas témákkal várjuk az érdeklődőket 2011. május 11-én Tari János: A fába szorult lélek című, ismeretterjesztő alkotására, sorozatunk következő epizódjára.
A film a lélek- és szellemhit jelenkori megnyilvánulásait sorakoztatja fel, mind az antropológiai, mind a folklorisztikai ismeretek, de a pszichológia, történettudomány, irodalomtudomány eredményeinek felhasználásával anélkül, hogy szorongást keltően, vagy ítéletet mondva értelmezni szeretné. Az asztal mozgását értelmező szellem és a szellemidézés céljai indukálták hasonló lélekidéző mesterek és médiumok megszólaltatását, illetve az okkultizmus amerikai eredetű asztaltáncoltatásának a paraszti kultúrában történő megjelenése kérdésében szakértőként megszólaló kutatói interjúk egybe-kapcsolását.
A film utáni beszélgetés vendégei:
Tari János rendező,
Szacsvay Éva néprajzkutató
2011. május 11. szerda, 17.30
A fába szorult lélek 50 perc (rendezte Tari János)
Kísérőfilm: A Rejtélyek és ragályok című ismeretterjesztő sorozat egy epizódja.
Helyszín:
MTA Kémiai Kutatóközpont
1025 Budapest, Pusztaszeri út 59-67.
4. épület 2. emeleti tanácsterem
(A 91-es és 291-es busz Cimbalom u. / Pusztaszeri út megállónál.)A rendezvény ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Az április 27-i eseményünk fényképbeszámolója:
Purger Tibor, a film rendezője
Meghívott vendégeink: Képes Gábor, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum munkatársa, Apáthy István, az MTA Központi Fizikai Kutató Intézet Atomenergia Kutatóintézetének űrkutatója és Vizi Pál, az MTA Központi Fizikai Kutató Intézet Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének fejlesztőmérnöke
A közönség soraiban: Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós
A képen jobbra Charles bátyja: Simonyi Tamás, közlekedési mérnök
Az est főszereplői: három Pille sugárdózismérő műszer, ilyenből vitt magával egyet Farkas Bertalan és Charles Simonyi is a világűrbe.
2011. május 4-én, negyedik alkalommal rendezett vetítésünkön Sári Zsuzsa: Egy világfi Szegeden című ötvenperces dokumentumfilmjével találkozhatnak azok, akik ellátogatnak az MTA Kémiai Kutatóközpontjába.
A film Szent-Györgyi Albertnek, Nobel-díjas tudósunknak állít emléket.
Szent-Györgyi az 1930-as években izolálta a C-vitamint és 1936-ban a P-vitamint. Jelentős szerepet játszott a citrát-kör (citromsavciklus) felfedezésében. Munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el. Az egyetlen magyar tudós, aki magyarországi tudományos tevékenységéért kapta ezt a magas kitüntetést. Magyarországon tudományos munkásságát 1937-ben Corvin-koszorúval ismerték el.
A nagynevű tudós jellemét kellőképp tükrözi egy 1937-ben, a Nobel-díj átadása kapcsán vele készült interjú:
"Szent-Györgyi Albert, a világhírű magyar professzor, a szegedi egyetem tanára a stockholmi zenecsarnokban lezajlott ünnepségen Gusztáv svéd király kezéből átvette az orvosi Nobel-díjat. Az agg király gratulált a nagy tudósnak, mielőtt átadta volna a páratlanul értékes díjat.
Beszélgetés Szent-Györgyi Albert professzorral svédországi visszatérése után
Svédországi diadalmas útja után hazaérkezett Szent-Györgyi Albert professzor. A Nobel-díjas magyar tudós néhány napot a Balaton mellett töltött, ahol vitorlás szánkázással szórakozott, majd a budapesti ünnepeltetéseket elkerülve, a legnagyobb titokban hazautazott Szegedre.
A szegedi gyors étkezőkocsijában beszélgettünk. Szent-Györgyi Albertról el lehet mondani, hogy nemcsak a világ legkitűnőbb tudósa, de a legnagyszerűbb interjú-alany is. A kérdéseket a professzor már kívülről tudja.
- Természetesen svédországi élményeimről akar hallani, úgy-e? - teszi fel bemutatkozó szavaim után a kérdést. Azok az élmények, amelyeket odakint megéltem, valóban rendkívüliek voltak. Elsősorban a svéd nép kultúrája hatott rám. Ez a nemzet távol élt a háborútól és ma is távol él a háborús gondolattól s így minden erejét koncentrálni tudja kultúrájára.
Ezt a tényt legelsősorban az ujságíróknál tapasztaltam, akik nem a szokványos európai intervjú-modorban kérdeznek, hanem mingyárt a lényegre térnek és tudományom módszerei és kísérletei iránt érdeklődnek. Az ujságírók magatartása és érdeklődése természetesen az olvasóközönség beállítottságát is mutatja.
- Milyen impressziót tett önre a királyi család?
- Elragadóak. A királyi család jelenlétében megfeledkezik az ember arról, hogy uralkodópárral és trónörökössel áll szemben, annyira egyszerűek és közvetlenek. Az pedig ismét a kultúra csodálatos jelentőségét bizonyítja, hogy a Nobel-díj átadásakor meghajolt előttünk, a tudomány és a művészet előtt. Rendkívül meleg érdeklődést tanúsított a magyarok iránt, sokat hallott rólunk és őszinte örömmel tölté el, hogy magyar kapott Nobel-díjat.
- Mi volt a legjellemzőbb élménye, professzor úr?
- Kétségtelenül a Nobel-díj kiosztását követő bankett tósztja. Anélkül, hogy összebeszéltünk volna, mind a hatan a háborús gyűlölködés ellen és az örök béke mellett foglaltunk állást. Mi, akik a világ legkülönbözőbb részeiről jöttünk ide össze, egyformán éreztük a háború fenyegető rémét és minden munka és maradandó érték alapfeltételének kihangsúlyozását: a békét.
- Nem érez ellentétet professzor úr Nobel találmánya ás alapítványa intenciója között?
- Semmi esetre sem. Nobel nem azzal a szándékkal találta fel a dinamitot, hogy embereket öljenek vele, hanem a munkások számára akarta megkönnyíteni az alagútépítést és egyéb hasonló munkát. Hogy aztán mire használják fel a feltaláló művét, azért ő már nem lehet felelős, különösen nem halála után. Gondoljon csak Herzre, aki a rezgést állapította meg, ami ma a rádió alapfeltétele. És mégis igen sokan arra törekszenek, hogy a rezgésen alapuló halálsugarakat feltalálják. Nem. Nobel csak jót akart.
- Hogy történik a Nobel-díj összegének átadása?
- Amikor a király a Nobel-ünnepségen átnyújtja a diplomát, annak aranypecsétjében egy bon van 160.000 pengőről. Azért nem adnak csekket, mert utána bál van és az embernek mégsem kellemes ennyi pénzzel táncolni menni. Másnap azonban jelentkezik az ember a Nobel-alapítványnál és ott megkapja a csekket.
- És mikor váltható be?
- Az a Nemzeti Banktól függ.
- Mi a titka professzor úr annak, hogy a tudományt a sporttal, a tánccal, szóval a szórakozással ilyen remekül össze tudja egyeztetni? Tudóst nem így képzei el az ember!
- Visszakérdezem. Tudós csak pléharcú ember lehet? Tudóst csak laboratóriumban, műszerei között lehet elképzelni? Én a tudóst kicsit művésznek is érzem, akinek mindenhez köze van. Én azon csodálkozom, hogy ezt a kérdést egyáltalában felteszi. Hogyan, hát egy tudós ne szórakozzék, ne sportoljon és ne táncoljon? Miért?
- Nagy konsternációt váltott ki professzor úr világszerte az a megjegyzése, amelyet Svédországban is megismételt, hogy az emberek jók. Változatlanul fenntartja?
- Természetesen. Az egyes ember jó. Az egyes ember nem akar háborút, nem akar ölni, békében szeretne élni. Csak a nemzetközi helyzet által megteremtett politikai struktúrák okozzák azt, hogy az egyes ember akarata nem tud érvényesülni."
A beszélgetést Faragó László Pál készítette, forrás: Huszadik Század.hu
A filmvetítés utáni beszélgetés vendégei lesznek:
Sári Zsuzsa, a film rendezője, az MTV Szegedi Körzeti Stúdió vezető szerkesztője,
Venetianer Pál akadémikus és
Marton János, a Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának nyugalmazott igazgatója.
2011. május 4. szerda, 17.30
Egy világfi Szegeden 50 perc (rendezte Sári Zsuzsa)
Kísérőfilm: A hangyák mindent tudnak című fiataloknak szóló ismeretterjesztő sorozat egy epizódja.
Helyszín:
MTA Kémiai Kutatóközpont
1025 Budapest, Pusztaszeri út 59-67.
4. épület 2. emeleti tanácsterem
(A 91-es és 291-es busz Cimbalom u. / Pusztaszeri út megállónál.)A rendezvény ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
2011. április 27-i vetítésünkön az érdeklődők Purger Tibor: Charles Simonyi, a meta utazó című kétrészes dokumentumfilmjének első epizódjával találkozhatnak.
Az idén 63 éves szoftverfejlesztő, a szándékorientált programozás kutatója 2004 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Charles Simonyi a 2002-ben alakult Intentional Software Corporation egyik alapítója, valamint elnök-vezérigazgatója. A cég célja, hogy a szoftverfejlesztés folyamatában hangsúlyosabban vegyenek részt az üzleti szakemberek. Korábban több mint két évtizeden át, 1981 és 2002 között Simonyi a Microsoft Corporation különböző vezető állásait töltötte be, részt vett a világ legismertebb programjainak, így a Microsoft Wordnek és a Microsoft Excelnek a fejlesztésében is. Itteni munkája előzményének tekinthető a Xerox Palo Alto Research Centernél 1972 és 1980 között eltöltött nyolc év, amikor létrehozta az első WYSIWIG (what you see is what you get) rendszerű szövegszerkesztőt, a Bravót, amit ma a Word közvetlen elődjének tekintünk.
A Budapesten született Charles Simonyi – akinek édesapja a legendás fizikus, Simonyi Károly volt – a kaliforniai Berkeley egyetemen szerezte diplomáját, majd a Stanfordon doktorált számítástudományból. 2001-ben a Pécsi Tudományegyetem díszdoktori címet adományozott neki. 1997 óta tagja az amerikai National Academy of Engineering nevű tanácsnak, amely így ismerte el a széles körben használt szoftverek fejlesztése terén végzett munkásságát. 1998 óta a Princeton University-n működő Institute for Advanced Study testületi tagja. Simonyi a modern képzőművészet elkötelezett gyűjtője, a klasszikus zene szerelmese, valamint gyakorlott pilóta. A Charles Simonyi Fund for Arts and Sciences nevű alapítványa jótékonysági és oktatási támogatást nyújt világszerte az arra leginkább érdemeseknek. 2000-ben az MTA ünnepi közgyűlésén Charles Simonyi 25 millió forintot ajánlott fel a tudományos kutatások támogatására, majd az alapító összeget további adományokkal egészítette ki. Ez lett az alapja a Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíjnak, melyet évente három-öt kiemelkedő kutatónak ítél oda az ösztöndíj bizottság.
2007 áprilisában új arcát mutatta az emberiségnek, méghozzá nem is akárhonnan: egyenesen a világűrből. Április 7-én ugyanis tizenegy napos űrutazásra indult a Szojuz TMA-10 űrhajóval a Nemzetközi Űrállomásra. A második magyar kozmonauta a földi irányítóközpont közlése szerint négy programban vett részt. Vizsgálta a mélyen húzódó emberi izmok sorvadását a súlytalanság állapotában, tanulmányozta az űrállomáson élő mikroorganizmusokat, a Pille nevű magyar műszerrel mérte az önmagát érő sugárterhelést, valamint kísérleti videofelvételeket készített a Földről. 2007. április 13-án a Puskás Tivadar Távközlési Technikum diákjaival rádiós kapcsolatot létesített. A közel két hetes űrutazásról Simonyi online naplót készített, melyek útja előtt és alatt négy millióan látogattak meg. Mint egy magyar lap kérdésére áprilisban elmondta: bármikor szívesen visszatérne az űrbe.
Charles Simonyi 2009 áprilisában vissza is tért, másodszor vett részt űrutazáson. Ez alkalommal újra méréseket végzett a Nemzetközi Űrállomáson a Pillével, melyhez négy új dózismérőt vitt fel magával, amiket az MTA KFKI Atomenergiakutató Intézetben fejlesztettek ki.
Mint minden alkalommal, így most is vetítünk kísérőfilmet: a Természetfilm.hu által készített A hangyák mindent tudnak című sorozat egy epizódját tekinthetik meg az érdeklődők.
Pille az űrben című beszélgetésünk vendégei:
Purger Tibor rendező,
Apáthy István az MTA KFKI AEKI űrkutatója,
Vizi Pál, az MTA KFKI RMKI fejlesztőmérnöke és
Képes Gábor, az MMKM munkatársa.
A beszélgetés során bemutatásra kerül a Pille műszer!
2011. április 27. szerda, 17.30
Charles Simonyi, a meta utazó 55 perc (r. Purger Tibor)
Helyszín:
MTA Kémiai Kutatóközpont
1025 Budapest, Pusztaszeri út 59-67.
4. épület 2. emeleti tanácsterem
(A 91-es és 291-es busz Cimbalom u. / Pusztaszeri út megállónál.)
A rendezvény ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A 2011. április 20-i filmklub közönsége.
Pálfi Szabolcs, a Ketten egy fészekben című film rendezője.
Tóth Zsolt Marcell, a Bence + a többi jó madár című film rendező-operatőre.
Palatitz Péter, a Magyar Madártani Egyesület munkatársa.
Palatitz Péter és Tóth Zsolt Marcell a közönség kérdéseire válaszol.
Pálinkás Gábor, az MTA Kémiai Kutatóközpont főigazgatója, a „Tudományos filmklub a Kémiai Kutatóközpontban” című rendezvény fővédnöke nyitotta meg 2011. április 14-én a rendezvénysorozatot.
Szépvölgyi János, az MTA Kémiai Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézetének igazgatója az „Az alumínium múltja, jelene, jövője” címmel tartott előadást a filmhíradó részletek vetítése után.
Az előadást követő beszélgetés egyik hozzászólója Bánvölgyi György vegyészmérnök, timföldtechnológus.
A képen balról jobbra Juhász Ádám, alumíniumipari szakértő és Zámbó János, a timföldgyártás és alumíniumkohászat szakértője, a rendezvény meghívott vendégei.
2011. április 20-i vetítésünkön két ismeretterjesztő filmmel találkozhatnak az érdeklődők. Először Molnár Attila Dávid és Tóth Zsolt Marcell által rendezett Bence + a többi jómadár című, többszörös díjnyertes filmjét vetítjük.
"Több éve annak, hogy Máté Bence biciklivel hordta a vizet első itatós madárleshelyére. A Pusztaszeren született és nevelkedett Bence azóta a legrangosabb nemzetközi természetfotós díjak birtokosa lett. Egymás után, évről évre, biztos fölénnyel nyerte el ezeket a díjakat, melynek elismeréseként a brit újságok címoldalán David Attenborough mellett díszeleg, a madarászok és fotósok itthon és külföldön pedig csak úgy emlegetik, mint a 'világ legjobb madárfotósát'. Mióta csillaga így felívelt, Bencének nem kell többé biciklivel vesződnie. Fotósunk négy kerékre pattant, és manapság már egy 25 éves Lada kombit nyüstöl. Kell is neki a járgány, mert a Kiskunságban már tucatnyi leshelyet épített, és a hóbortos fotós - babérjai helyett - inkább azokon üldögél." - olvasható a filmet készítő csapat honlapján.
Előzetes a filmből:
Ezt követően vetítjük Pálfi Szabolcs Ketten egy fészekben című filmjét, mely elnyerte a 2010. évi Magyar Filmszemle Kollányi Ágoston-díját. Interjú Pálfi Szabolccsal a film kapcsán.
A kék vércse és a vetési varjú közösen volt a 2009-es év madara. A Magyar Madártani Egyesület Kék vércse LIFE program keretében nyílt lehetőség, hogy a nagyközönség közelebbről is megismerje ezeknek a fokozottan védett madaraknak az életét, egymáshoz kötődő életmódjukat.
Előzetes a filmből:
Minden alkalommal, a filmek előtt vetítünk kísérőfilmeket is! Ez alkalommal a Természetfilm.hu felajánlásával, az általuk készített A hangyák mindent tudnak című sorozat egy epizódját tekinthetik meg az érdeklődők.
A vetítés után, a beszélgetés résztvevői: Molnár Attila Dávid, Tóth Zsolt Marcell és Pálfi Szabolcs természetfilmesek, valamint Palatitz Péter, a Magyar Madártani Egyesület munkatársa.
A vetítés ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
2011. április 20. szerda, 17.30
Bence + a többi jómadár, 26 perc (r. Molnár Attila Dávid és Tóth Zsolt Marcell)
Ketten egy fészekben, 52 perc (r. Pálfi Szabolcs)
Helyszín:
MTA Kémiai Kutatóközpont
1025 Budapest, Pusztaszeri út 59-67.
4. épület 2. emeleti tanácsterem
(A 91-es és 291-es busz Cimbalom u. / Pusztaszeri út megállónál.)
2011. április 14. és június 1. között nyolc alkalommal ismét találkozhat a közönség ritkán látott - esetleg soha nem vetített - érdekességekkel, csemegékkel.
Az MTA Kémiai Kutatóközpontjában kerül megrendezésre idén tavasszal az eseménysorozat, melynek során ismeretterjesztő- és dokumentumfilm vetítésekre, majd ezeket követően kötetlen közönségbeszélgetésekre is várjuk az érdeklődőket. Meghívottak lesznek a film készítőin kívül az egyes szakterületek ismerői: kutatók, intézeti munkatársak, fiatal és tapasztalt szakértők egyaránt.
A vetítések helyszíne:
MTA Kémiai Kutatóközpont
1025 Budapest, Pusztaszeri út 59-67.
4. épület, 2. emeleti tanácsterem
A program:
2011. április 14. csütörtök 17.30
„Alumínium, a magyar arany”
30 perces összeállítás az 1950-es, 60-as évek filmhíradó részleteiből a magyarországi timföldgyártásról.
Meghívott vendég: Szépvölgyi János, az MTA doktora, az MTA KK Anyag- és Környezetkémiai intézet igazgatója
A hazai timföldgyártásról szóló, félórás filmhíradó összeállítás után, a beszélgetés témája az alumíniumgyártás múltja, jelene és jövője. A beszélgetés meghívott előadója Szépvölgyi János, a terület szakértője, aki a vörösiszap katasztrófa következményeit vizsgáló kutatócsoportot vezette.
2011. április 20. szerda 17.30
Bence + a többi jómadár 26 perc (r. Molnár Attila Dávid és Tóth Zsolt Marcell),
Ketten egy fészekben 52 perc (r. Pálfi Szabolcs)
Meghívott vendégek: Molnár Attila Dávid, Tóth Zsolt Marcell, és Pálfi Szabolcs természetfilmesek, valamint Palatitz Péter, a Magyar Madártani Egyesület munkatársa
Ezen a napon az első „madaras” filmünk főszereplője Máté Bence természetfotós, aki 2010-ben elnyerte a Veolia Environnement Wildlife Photographer of the Year fődíját. Második filmünk főszereplője pedig a kék vércse, mely 2009-ben a vetési varjúval közösen nyerte el az év madara kitüntetést. Beszélgetésünk során Palatitz Péter, a Magyar Madártani Egyesület szakértője segít bennünket eligazodni ezekben a témákban.
2011. április 27. szerda 17.30
Charles Simonyi, a meta utazó 55 perc (r. Purger Tibor)
Pille az űrben című beszélgetésünk vendégei: Purger Tibor rendező, Apáthy István az MTA KFKI AEKI űrkutatója, Vizi Pál, az MTA KFKI RMKI fejlesztőmérnöke, Képes Gábor, az MMKM munkatársa
2007-ben járt az űrben Charles Simonyi világhírű szoftverfejlesztő üzletember, a harmadik leggazdagabb magyar a világon, hogy előmozdítsa a magánszféra belépését az űrkutatásba. A Duna TV munkatársai másfél éven, három földrészen és hat országon át, a Csendes-óceán partjaitól a kazah sztyeppékig nyomon követték Simonyit, hogy megértsék és bemutassák, hogyan válik valósággá mindaz, amit ez a budapesti születésű zseni megálmodik. A meghívott vendégeinkkel a Charles Simonyi által az űrállomásra vitt Pille műszert szeretnénk közelebbről is bemutatni a közönségnek.
2011. május 4. szerda 17.30
Egy világfi Szegeden 50 perc (r. Sári Zsuzsa)
Meghívott vendégeink: Sári Zsuzsa rendező, Venetianer Pál akadémikus, Marton János a Szegedi Tudományegyetem könyvtárának munkatársa
Szent-Györgyi Albert az egyetlen magyar orvosi Nobel-díjas, aki hazai kutatásaiért vehette át a szakma legnagyobb elismerését. Neki köszönhető, hogy a világsajtó 1937-ben Magyarország és Szeged nevét visszhangozta. A film és az azt követő beszélgetés ezeket az éveket eleveníti fel.
2011. május 11. szerda 17.30
A fába szorult lélek 60 perc (r. Tari János)
Meghívott vendégeink: Tari János rendező, Szacsvay Éva néprajzkutató
A film a lélek- és szellemhit jelenkori megnyilvánulásait sorakoztatja fel, mind az antropológiai, mind a folklorisztikai ismeretek, de a pszichológia, történettudomány, irodalomtudomány eredményeinek felhasználásával anélkül, hogy szorongást keltően, vagy ítéletet mondva értelmezni szeretné. Az asztal mozgását értelmező szellem és a szellemidézés céljai indukálták hasonló lélekidéző mesterek és médiumok megszólaltatását, illetve az okkultizmus amerikai eredetű asztaltáncoltatásának a paraszti kultúrában történő megjelenése kérdésében szakértőként megszólaló kutatói interjúk egybe-kapcsolását.
2011. május 18. szerda 17.30
Barlang 100 perc (r. Szederkényi Júlia)
Meghívott vendégeink: Szederkényi Júlia rendező, Havas Gábor szociológus
Figyelmi gyakorlatok 2009-ben, Európa közepén, Északkelet-Magyarországon. Szederkényi Júlia filmje a romák mindennapi életébe nyújt betekintést.
2011. május 25. szerda 17.30
Abu Ramla, a Homok Atyja 52 perc (r. Tóth-Szöllős András)
Meghívott vendégeink: Tóth-Szöllős András rendező, Kubassek János, az érdi Földrajzi Múzeum igazgatója és Kasza József Almásy-kutató, Magyar Repülő Szövetség
Film Almásy Lászlóról, akinek a neve ismerősen cseng a világ legtöbb országában. Az 1997-ben több Oscar díjat szerző "Az angol beteg" (The English Patient) játékfilm segített ugyan ebben, de a neves magyar sivatagkutatóról valótlan képet adott. Hősünk soha nem volt sivatagi bonviván. Érdemes tehát a film és a beszélgetés segítségével megtudni, milyen ember volt valójában Almásy, mi foglalkoztatta és hogyan tevékenykedett a háborúban.
2011. június 1. szerda 17.30
Szerelmi álmok 91 perc (r. Heinz Hille)
A Liszt Ferenc emlékév kapcsán vetített film utáni beszélgetés vendége: Bozó Péter, az MTA Zenetudományi Intézet munkatársa
Az 1933-ban készült filmritkaság a világhírű zeneszerző életét mutatja be. Duday Mária grófnő báró Eötvös Péter menyasszonya. De amikor találkozik Liszt Ferenccel, házasság helyett inkább Weimarba megy, hogy tanítványa lehessen. Ott hamarosan beleszeret Liszt kedvenc tanítványába, Franz Wendlandba. A féltékeny báró nem képes elviselni menyasszonya elvesztését, és párbajra hívja ki az ifjú zongoristát.
Várjuk csoportok jelentkezését is, regisztráció a redey.soma@office.mta.hu címen!
